Ross szabados könyvesblogja

A blog címe becsapós, ugyanis nem rossz könyveket tartalmaz, hanem Ross által olvasott könyveket. Nemmindegy! Kérdés, óhaj, sóhaj, anyázás: rosskonyvek@gmail.com

Friss topikok

A menü: Időutazó Hitler a Youtube-on, Timur Vermes tálalásában

2013.09.19. 18:49 RossG.

Plakátok. Plakátok mindenütt!
Érdekfeszítő fülszöveg, poénos borító és jó ajánlások. Mindez pusztán 4000 jómagyarhufért. Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Na de hát a közelébe se fogok jutni... Recipéldányt nem kapok, ennyit pedig nem dobok ki egy könyvért, ami végülis ki tudja, milyen lesz. Meg voltam róla győződve, hogy csak valamikor a jövő év közepén jutok hozzá, mint a legtöbb friss könyvhöz.
Szerencsére nem így lett.


Na most akkor az addig teljesen oké, hogy egyrészt világsiker, mittomén, keménytáblás, igényes minőségű papír, meg jár hozzá egy dizájnos kis vászoncsík könyvjelző gyanánt, ami a macskám szemében egyenértékű a szent grállal de mondjuk 4000 forintot én csóróként drágállok egy 340 oldalas könyvért.
Esetleg ha sikerül valahol valahogy 40%-nyi akciót összehozni. Akkor. Esetleg.


Aztán megtudtam, hogy az író Magyarországon tartózkodik, és lehetőségem nyílna dedikáltatni.
Ekkor erős dilemmába kerültem. Négyezret még mindig sokalltam érte, ugyanakkor egy dedikálás által egyedivé tett példány talááááán már megér ennyit? Vagy mégsem? Vagy mégis...?
Nem tudom, meddig tépelődtem volna ezen, és eközben hány hajszálam veszett volna oda, ha egy kedves barátnőm nem oldja fel a dilemmámat azáltal, hogy megajándékoz a könyvvel.
- Előszülinap - mondta. - Meg esetleg karácsony. Aztán ne is lássalak.
Imádlak!
Így, hogy ezzel ilyen szépen megvoltunk, nem volt más dolgom, mint elballagni az Olvasás Éjszakájára, és elkapni a Timur Vermest, hogy vésse alá a példányomat.

covers_258406.jpg

Kiadó: LIBRI
Oldalak száma: 340
Borító: Keménytáblás
Kiadás éve: 2013
(Teljes) Ár: 3990 Ft

Az alapsztori: (spoilermentesen)

A könyv elején Hitler magához tér egy üres építési telken. Ez már önmagában furcsa, hiszen a Führer sosem iszik, nem szokott teleporttal közlekedni, most azonban mégis úgy érzi magát, mint aki egy nagyon durván sikerült bunkerbuli után tér magához. Hol van egyáltalán? Hogy került oda? És miért bűzlik úgy az egyenruhája, mintha valaki leöntötte volna benzinnel?

Kimerészkedik az utcára, ahol a porig rombolt Berlin képe helyett egy ragyogó, színes, harsány utcakép tárul a szeme elé. Futurisztikus járművek futnak az utakon, őrült asszonyok rohannak a kutyájuk piszkáért hajolgatni, a törökök pedig mindenhol ott vannak.
A felfedezéstől kissé meg is szédül, főleg, miután meglátja, hogy a közeli trafik összes újságja azt harsogja: 2011 egy hótátlagos hétköznapja van.
Az újságos szerencsére kedves, ám kissé egyszerű figura. Megsajnálja a "hajléktalan", ám láthatóan roppant tehetséges Hitlerimitátort, és felajánlja neki az újságosbódét esti szállásul. Szerez neki hétköznapi ruhákat, illetve munkához is segíti: Beajánlja egy produkciós irodánál, akik többek között Hitlert kifigurázó humoristákat keresnek.

richard-herring-standup-c-001.jpg

Hitler hamarosan a kamerák kereszttüzében találja magát egy kétes minőségű esti showműsorban, a szép árja nevű műsorvezető, Ali Wizgür vendégeként, ahol azzal az instrukcióval lökik a pódiumra, hogy mondjon valamit a jónépnek. De mondjuk ne a zsidókról. A zsidótéma nem vicces.
A sztereotipikus ugrabugráló, vörösödő fejjel és ökölbe szorított kézzel káromkodó paprikajancsi vagy a dilis diktátor helyett, amivé az évtizedek karikírozták, Hitler egyszerűen csak önmagát adja. És olyan beszédet mond, hogy a közönség egyszerűen lefagy.

David Hasselhoff dressed as Hitler performs songs from the Mel Brooks musical To Be or Not To Be-750766.jpg

A felvétel rövidesen felkerül a "jutyúbra", és Hitler képével telnek meg a címlapok. "Őrült YouTube Hitler! Vicces ez még egyáltalán? Humor, vagy uszítás?"
A produkciós cégnek az ilyesfajta figyelem épp, hogy kapóra jön. Hitler hamarosan saját weboldalt kap (A Führer főhadiszállása), "leleplező" riportokat készít, később pedig önálló műsorban köszöntheti a néptársakat. Az érdeklődés pedig egyre növekszik.
Pedig csak azt csinálja, ami zsigerből jön. Esze ágában sincs tagadni, hogy ő Adolf Hitler, aki 1889-ben született, aztán megalapította a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot. Egyszerűen csak senki nem hisz neki. Letudják annyival, hogy ez az alak olyan megszállott színész, aki soha nem lép ki a figurájából. Mint a Pacsínó, vagy kicsoda.
"Hősünk" eközben elkezdi felfogni, hogy működik manapság a médiamanipulált társadalom, meg hogy egyáltalán milyen helyzetbe került az ország, amit a birodalmából csináltak. Az okot persze rögtön látja: Ez a nagydarab tehén, aki a kancelláriát vezeti, közel sem érhet a Führerhez. Egyetlen megoldás van: Vissza kell térnie, és újra kézbe venni a gyeplőt. Még akkor is, ha gothos titkárnőket, MILF programigazgatókat, vagy nézettségi adatok miatt jajongó menedzsereket kell megtűrnie a kezdőcsapatában. Még ha a nulláról is kell újrakezdenie. De Hitlernek vissza. Kell. Térnie! 

149392316_5380c802e6_o.jpg

Ennyit a könyv történetéről.
Azt kell, hogy mondjam, meglehetősen jól szórakoztam. Nem voltak túl nagy elvárásaim. Aki Hitlerhez nyúl, általában úgyis elviszi valamelyik irányba. Vagy egy komolyan vehetetlen, vicces diktátort csinál belőle, vagy pedig a sátán földi megtestesítőjét, aki a reggeli kávéját újszülöttek vérével keverte.
Ehhez képest ez a Hitler... ember.
Ott tartunk, hogy ezzel szembesülni ma már meglepő. A démoni ADOLF is kijárt szarni a budira? IMPOSSIBLE!
De most az exkrétumoktól eltekintve, Vermes Hitlere tényleg csak egy hétköznapi ember. Háromnak kijáró egóval, de azért csak ember.
Megismerésében sokat segít a narratívában alkalmazott egyes szám első személyű elbeszélő. Hitler szemén keresztül látjuk a világot. Ijesztő gondolat, ugye?
Vermes ebbe a kényelmetlen pozícióba kényszerít bennünket.

159767521_10.jpg

Hitlernél megosztóbb figura talán még sosem volt. Vermes nem kis feladatot vett a nyakába. Ugyanakkor véleményem szerint nagyon jól navigált a végletek között. Nem lehet ordítva nekiesni sem azzal, hogy Te mocskos nácigeci! sem azzal, hogy Te büdös zsidóbérenc! Értékítéletet nemigen ad. Inkább csak ábrázol.
Az ő Hitlere gondolkodik.
Ez az első, ami feltűnt. Hogy ez az alak mindig agyal valamin. Folyamatosan elemzi a helyzeteket, stratégiákat alakít ki, érveket hoz fel önmaga meggyőzésére, valamint a különféle elméleteit támasztgatja alá a gyakran egyébként helytelenül értelmezett megfigyeléseivel.
Nem lett egy idióta karakter, aki csak az asztalcsapkodáshoz ért. (Elvégre az ilyen alak eleve nem juthatott volna olyan politikai magaslatokra, mint ő.) Ugyanakkor nem volt gyilkospszichopata sem, akinek egyetlen célja minél több kellemetlen elemet kiirtani.
Sokkal inkább volt... egoista. A regény során egyértelművé válik, hogy Hitler képtelen az egyén szintjén gondolkodni. Számára nem létezik német ember, csak faj, esetleg emberanyag. Amikor arról olvas, milyen sok abortuszt végeznek Németországban, rögtön kiszámolja, hány alakulatot pocsékol el ezzel a birodalom. Hajlandó megengedni még azt is, hogy zsidóból is bizonyára volt rendes ember a háborúban, de hát az egyes járulékos veszteséggel számolni kell, amikor a cél a fajta rossz vérének kiirtása. Elvégre... autópályaépítéskor is marad egy-két árva nyuszi az aszfalt mellett, de milyen jó az a birodalomnak, nem?
És közben tökéletesen komolyan veszi önmagát. Hamar kisüti, hogy valószínűleg azért került ebbe a korba, mert ez a generáció egyetlen nagy formátumú embert sem tudott kitermelni, ezért egy másik korból kellett a legkiválóbbat átrántani, hogy tegyen rendet. Ő a legalkalmasabb a feladatra.
És tudjátok, mi a durva?
Hogy ennek ellenére lehet drukkolni Hitlernek...

hitler+is+a+very+nice+guy+so+I+don+t+think+_848ad6a12dabdbfe0c3d81f5c2e5e53d.jpg

No persze félre ne értsetek! Az átlagos olvasó (én legalábbis) nem kezd el Hitler céljaiért szorítani.
A figura természetesen nem érheti el, hogy újra hatalmi pozícióba emelkedjen, és ismét véres háborúba taszítsa a világot. Mert amúgy - mintegy mellékesen - deklaráltan ez a végcélja.
Amikor azonban menet közben kisebb akadályokkal került szembe Vermes Hitler-figurája, akkor bevallom... neki szorítottam. Például, hogy azért csak basszon már oda rendesen az undorító módszerekkel operáló bulvárfirkászoknak. Vagy sikerüljön neki elhajtani a jó büdös francba a vakuéhes celebpicsát, aki egy címplapfotóért még a Führert is képes lenne összenyalni. Mert hogy a fasz kivan már ezekkel!

Ez a könyv egy kibaszott társadalomkritika.
Vermes végre kimondhatta, ami valószínűleg évek óta nyomta a szívét. Egy időutazó, egy abszolút kívülálló szemén keresztül tolja az arcunkba, mennyire elkurvult a média, hogyan vernek seggére a pénzünkek hajbókoló politikusok, és hogy milyen durván rákattantunk az online élettérre.
Az, hogy ez az időutazó pont Hitler, az már csak egy jó nagy plusz a könyvnek.

ttwithhitler.jpg

A könyvnek persze vannak kisebb gyermekbetegségei. Ne gondoljátok hogy azért ütöttem meg pozitív hangot, mert ez egy tökéletes könyv, vagy hogy fizettek akár egy huncut petákot is egy lelkesítő kritikáért.
Azért lehetett volna még mit csiszolgatni rajta.
Hitler belső monológjai például egy kissé megdarabolták a sztorit. Oké, belátom, ezek szükségesek voltak a figura megvilágításához. Hogy az embernek ne kelljen betéve tudnia a Mein Kampfot az elvei megértéséhez.
Az sem egyértelmű, hogy akkor Hitler mennyit is fogott fel a világunkból? Néha azt éreztem, elfogadta, hogy őt mindenki Hitlerimitátornak nézi, és alkalmazkodik a helyzethez. Máskor viszont mintha csodálkozna, hogy miért nem ismerik el őt tényleg Hitlernek.

Valamint a magyar kiadásba néhány lábjegyzet sem ártott volna, mert amikor elkezdtek dobálózni a különböző pártnevek rövidítéseivel, akkor legalább odacsillagozhatták volna, hogy mi mit jelent. Vagy néhány apró magyarázatot, mittomén.
Mert az azért érződik, hogy ez a könyv alapvetően német olvasóknak íródott.
A sztori meg van szórva apró, humoros utalásokkal, amiket jórészt csak azok érthetnek, akik a múlttal való szembenézés jegyében többet foglalkoztak Hitler életével/politikájával. Például, amikor viccből Wolf bácsiként mutatkozik be a rendezőasszisztensnek. Vagy amikor arról elmélkedik, milyen kellemes estéket töltött a barátaival Obersalzbergben, amikor a hosszú, meghitt estéken egy szót sem kellett szólni, úgy is értették egymást.
Ha nem olvastam volna át Hitler wikipédiás lapját, nem tudnám, hogy Hitler Wolf álnéven mutatkozott be Eva Braunnak, mikor először találkoztak. Vagy hogy a történetírás ezeket a kellemes obersalzbergi estéket úgy tálalja, hogy amúgy elég nagy szopás volt a Führerrel nyaralni, mert ha ő nem szólt, akkor kussolni kellett, és általában hajnal 2-ig várhattak, míg végre eltakarodott aludni, és fellélegezhettek.
Egy kicsit zavar, hogy mennyi utalás lehet még a könyvben, amit nem értettem.


Összességében viszont elég rendben volt a könyv, aktuálnémetpolitikai tudás nélkül is kellemesen szórakoztam, és egy idő után elkezdett zavarni, ha valamiért le kellett tennem. Egyszóval azért csak érdemes elolvasni.

Szólj hozzá!

Címkék: német Libri

A bejegyzés trackback címe:

https://rosskonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr955519488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása