Kicsit le vagyok maradva a világ dolgait illetően. A szar ugyanis 2007-ben került a ventillátorba, mivel azonban az etnikai vonatkozása miatt ez minket nem nagyon érintett, talán nem sokan hallottatok arról a botrányos videóról, ami (többek között) az olvasás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Egy jókora verbális pofánbaszás formájában.
1980-ban Robert L. Johnson üzletember elindított egy új kábeles televíziócsatornát, a BET-et. A rövidítés a Black Entertainment Television kifejezést takarja, célközönsége pedig elsősorban az afroamerikai tévénézők, így műsorkínálatával is őket célozza.
2007 július 20-án aztán az animációs blokkban több ezer fiatal fekete fiatal előtt levetítésre került egy videoklip, és ez sokaknál (feltételezem, elsősorban a szülőknél) azonnal kivágta azt a bizonyos biztosítékot.
A rövid rajzfilm kezdetén a Raphael De La Getto Középiskola előadótermében egy D'mite nevű rapper zongorázik a tipikusan beleszarokavilágba-fejű gyerekeknek. (Raphael De La Getto egyébként egy Will Smith által kitalált fiktív rapper a Kaliforniába jöttem című sorozatból.)
D'mite a Beethoven 5. szimfóniájának átiratával kísért rövid bemutatkozása után olyat tesz, amire a legkevésbé számítanánk: Lebassza a zongora tetejét, és arról kezd rappelni, hogy a kis niggák olvassanak inkább kicseszett (tulajdnképpen anyabaszó) könyveket!
Read a book! Read a book! Read a motherfuckin’ book!
Not a sports page! Not a magazine! But a book, nigga! A fuckin’ book, nigga!
Emellett azonban számos más hasznos életvezetési tanáccsal is ellátja őket, amikről - úgy tűnik - a mai fiatalok hajlamosak megfeledkezni. (És ezt nem épp finom stílusban teszi.) Például hogy bulizás helyett inkább nevelni kellene azokat az istenverte kölyköket, ha már megcsinálták őket, emellett több vizet is kéne inni, illetve néha egy kis fogmosás vagy izzadásgátló sem ártana.
Mindezt szatirikus gengszterrap formában.
A videó első látásra egy kicsit talán... erős.
Sztereotipikus negatív ábrázolása a négereknek, akik mosdatlanok, felelőtlenül csinálnak gyereket és semmiféle elképzelésük nincs a jövőről. Úgyhogy most háromra kiáltsuk mind együtt: RASSZIZMUS!!!
Csakhogy...
Az alkotó, Darel Hancock, alias Bomani Armah maga is afroamerikai.
Darel önmeghatározása a következő: "Hip-hop stílusú költő, ám nem rapper." Honlapjának is ez a címe. notarapper.com
A marylandi Mitchellville-ben nőtt fel, és bár az egyetemet abbahagyta, hogy a zenei karrierjét egyengesse, tagja maradt a főként afroamerikai tagokból álló Iota Phi Theta diákszövetségnek.
Nem úszta meg kritika nélkül a videó elkészítését, mivel azonban egy művelt, iskolázott fekete férfiról beszélünk, nem húzhatták rá, hogy valami megmagyarázhatatlan rasszista gyűlölettől vezérelve ábrázolta degradáló módon a fekete közösséget. (Ne legyünk naivak: Ha egy fehér fickó készítette volna pontosan ugyanezt, abból lincselés lett volna.)
Amíg azonban D'mite-ot amiatt szopatták, hogy a néger nők miért riszálják a seggüket az animációban, addig az okosok gyönyörűen (és szokás szerint) elmentek a valódi probléma mellett. Mégpedig hogy fekete fiatalok egész generációi nőttek fel a valódi gengszter-sztereotípiák példáin, amiket viszont egyáltalán nem paródiának vagy szatírának szántak. Tömegek tombolnak a börtönviselt rapperek koncertjein, az a példakép, akit legalább egyszer meglőttek, és az 1960-as évek vége óta több ezer kis suttyó dobta el az életét olyan homályos és értelmetlen okoknál fogva, hogy a kék vagy a piros bandának egy utcával több vagy kevesebb tartozzon a befolyása alá.
Hancock azt ismerte fel, hogy az ilyen kis sutyerákok világképe igencsak be van szűkülve. Tájékozatlanok, tanulatlanok, szűklátókörűek, és legfőképp... olvasatlanok. Bár Darel a saját közegéhez szólt, a butaság nem etnikai kérdés, egyáltalán nem csak a fekete fiatalokra vonatkoztatható. Nézzünk szét akár idehaza is a funkcionális analfabéta gimisek között, akik... áh, ebbe bele se megyek. De most komolyan. Hozzak példákat? Minek? Mindenki tudja, miről beszélek. Azokról, akiknek az életben az a legnagyobb probléma, hogy fenn maradjon a csillogós címke a 127°-ban elfordított baseball-sapkán. Akiknél a retardáltság erény, de legalábbis díjat várnának érte. Akik könyvet akkor láttak utoljára, amikor bevágták az antikváriumba a nagyi hagyatékát, mert kellett a pénz pezsgős redbullra meg bacardi-kólára.
Röhöghetünk rajtuk, de attól ez még létező probléma marad.
Mit lehet kezdeni az ilyenekkel? Talán érvelgessünk nekik az olvasás és az általános műveltség fontossága mellett. Jobb esetben csak pofán köpnek, de ha történetesen tanárnak mentünk, talán még meg is rugdosnak.
Darel a szatirikus, jelképes seggberúgás mellett döntött. Egy olyan meglepő "dalt" készített, ami épp eléggé bizarr ahhoz, hogy áthatoljon az MTV-s trash-realitykon nevelődött csökött agyakon, és szokatlanságánál fogva talán elültetett néhány íkúbetyár fejében egy gondolatcsírát. Azt persze valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy ezután majd hanyatt-homlok rohannak a könyvtárba, de ha csak pár kisklambónak megfordult a fejében, hogy "Jééé, talán mégsem vagyok akkora istencsászárállat a pörgős alufelnimmel, mint hittem...?" akkor már megérte.
Talááááááán elindul egy folyamat, melynek végén rádöbbennek, hogy prosztónak lenni mégsem menő...
De ha nem, akkor még mindig meg lehet fogni a könyvvel töltött géppityukat, és arcon sorozni a kiskancsókat. 
