Ross szabados könyvesblogja

A blog címe becsapós, ugyanis nem rossz könyveket tartalmaz, hanem Ross által olvasott könyveket. Nemmindegy! Kérdés, óhaj, sóhaj, anyázás: rosskonyvek@gmail.com

Friss topikok

Ready, Reader One?

2013.01.03. 02:45 RossG.

Nem vagyok kocka.
Na jó, csak egy picit.
Illetve nem. Azt hiszem, a jelző ami inkább illik rám, az a geek. (Igen, szerintem van különbség.) De abból is csak kisebb fajta.
Ennek ellenére a csemege, amit tekinthetünk akár a keményvonalas kockák irodalmi főfogásának is, úgy csúszott le a torkomon, hogy csak csettintgetni tudtam a nyelvemmel.
Ez igen Cline!
Ez finomra sikeredett!

Van egy meghatározott rendszerem az olvasás terén. A procedúra bonyolult, nem is megyek most bele, de a lényeg az, hogy az év vége felé rájöttem: Lazíthatok egy kicsit, ugyanis a rendszeremet csak január elseje után tudom folytatni. Így hát, megkerülve a következő 15 könyvet, amik az olvasmánylistámon szerepelnek, szabadrablás(olvasás) alapon leemeltem a polcomról Ernest Cline: Ready Player One című kicsiny könyvecskéjét.

covers_213325.jpg
Nem sokkal a megjelenése előtt figyeltem fel rá, és mivel a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, még épp időben voltam, hogy előrendelhessem az Agave kiadó honlapján. Épp Kondor Vilmostól vártam a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című novelláskötetet, és mivel a megjelenésük nagyjából egy időre esett, úgy döntöttem, egyszerre megyek el értük. A kiadó irodájában szembesültem vele először, hogy ez a könyv a többi Agavés kiadványhoz képest milyen... PICI! (Ami amúgy önmagában nem egy rossz dolog, hisz' én vagyok, aki folyamatosan amiatt a magyar kiadói gyakorlat miatt rinyál, hogy a friss megjelenéseket hatalmas lóbetűkkel, másfeles, ha nem dupla sorközzel, és kibaszott nagy margóval dobják a piacra, csak hogy a könyv dupla olyan vastag legyen, és több lóvét zsebelhessenek be érte.)
Hazavittem, dédelgettem, mivel azonban nem jutott hely neki az előzetes olvasmánylistámon, egész eddig a polcomon pihent.
Aztán 5 nappal az év vége előtt hozzájutottam. És szerelmes lettem.

Még csak a 70. oldalnál jártam, amikor a 32-es busz ülésén feltettem magamnak a költői kérdést: 430 hátralévő oldallal lehet-e egy könyvet kedvencelni, vagy várjam meg, amíg az író kiszúrja a szemem valami oltári baromsággal, amivel hazavágja az egészet? Aztán csak olvastam... és olvastam... és kis híja volt, hogy nem egyetlen nap alatt daráltam le az 500 oldalt.


A hátsó borítón pózoló Cline képét, és a szösszenetnyi életrajzot valahol a 100. oldal környékén vettem szemügyre. Azzal, hogy egy Delorean-nak dőlve ácsorgott, máris megvett kilóra.

Ernest_Cline-Author_Photo.jpg

Ráadásul a szöveg szerint ő készítette a Rajongók Háborúja című film forgatókönyvét, ami ha azonos azzal, amit én még Fanboys címen láttam évekkel ezelőtt egy ingyenes vetítésen az Odeon moziban, akkor szerzett magának (még)egy saját fanboyt.

A regény történetét már a fülszöveg is elég jól összefoglalja, de azért kiegészíteném picit.
Létezik egy OASIS nevű virtuális valóság, (Ontológiailag Antropometrikus Szenzorikus Immerzív Szimuláció) ami egyszerre MMORPG, és virtuális valóság, amelyben az igencsak szarráment Föld nyomorult életű kis lakói próbálnak érvényesülni és némi boldogságféléhez jutni. A bejelentkezés ingyenes, de mint ahogy manapság is az MMO-kban, az ütősebb fícsörökért fizetni kell.
Pedig aki a zsebébe tud nyúlni, annak az OASIS maga a megtestesült mennyország. Ebben a világban egyszerűen minden megvalósítható, hiszen a teremtéshez egyszerűen csak programozni kell. Ha kockább példákat akarok hozni, (a könyv alapján nyilván...) akkor elmondhatom, hogy az embernek lehet például saját X-szárnyúja, megveheti a Halálcsillagot, beállhat sárkányölőnek vagy mágusnak, élhet Középföldén, vagy egy zombiapokalipszistől sújtott városban, és úgy általában belebújhat bármilyen lény bőrébe, amit csak el tud képzelni magának. De  ezen felül, belül, alul és kívül a lehetőségek nem csak szinte, hanem tényleg kimeríthetetlenek.
Persze az ilyesmit nem mindenki engedheti meg magának. Ahogy az árva Wade Watts sem, aki Oklahoma City egy lepukkant külvárosában lakik a drogfüggő nagynénjével és annak aktuális izomagyú, börtöntöltelék hapsijával egy nyomortelepen. A Rakásoknak elnevezett hatalmas tornyok valójában egymáshoz toldozott-foldozott mobilotthonokból álló "lakóparkok", ahová a helyhiány miatt igyekeznek a lehető legtöbb embert összezsúfolni. Na és ha néha dominóként összedől néhány tucat ilyen torony? Hát puff neki, az sem nagy gond, akad a világon még elég emberi hulladék.

ready_player_one_by_sepiawolf-d5iw7bc.jpg

Wade, hogy távol legyen selejtes rokonaitól, egy használaton kívüli, félig összelapított furgon hátsójában rendezi be a főhadiszállását. Ide bújik a világ elől, hogy az iskolája által biztosított konzollal, valamint a hozzá tartozó vizorral és a haptikus kesztyűvel belemenekülhessen az OASIS világába.

3-Artwork-Ready_Player_One-Wade_in_Hideout.jpg

Wade, a teleportáláshoz szükséges kreditek híján az egész OASISból jóformán csak azt az egyetlen ingyenes területet barangolhatja be, ahol a virtuális középiskolája helyezkedik el.
Iskolába járni egyébként egész megéri a virtuális valóságon belül, mivel a Lusus bolygó nem PvP zóna, így a kis trollköcsögök maximum verbálisan baszogathatják, akik a való életben pedig igencsak szerették szívatni a túlsúlyos, pattanásos, és általánosságba véve nem túl vonzó, antiszociális srácot. (A fenti artworkon a könyvben leírt kinézetét pont rohadtul nem találták el.)

Csóróként Wade-nek lehetősége csak arra van, hogy tanuljon, (hisz a konzolt is ezért kapta ingyen) és néha egy-két kisebb területre is eljusson TP-t, meg némi pénzmagot szerezni. Kisebb-nagyobb sikerekkel. De inkább kisebbekkel... Így pedig esélye sincs fejlődni, szintet lépni és jobb cuccokat szerezni, ami pedig a tojásvadászathoz elengedhetetlen. Egyetlen dolgot tehet csak: Olyan mértékű tudást halmoz fel Hallidayről, és fő érdeklődési területéről, a 80-as évekről, amellyel csak kevés vadász veheti fel a versenyt.

What....? Tojásvadászat? Halliday? Mitmivan?
Menjünk sorban.

Wade, vagy ahogy az OASIS-ban ismerik az avatárja nevén, Parzival egy nyest. Hármas szintű kis lófaszka ugyan, de attól még nyest.
A tojásrabló kis állatról elnevezett, vadászokból álló játékoscsoport azért kapta ezt a nevet, mivel mind James Halliday tojását akarják a kezük közé kapni. (Nem azt a tojását. Pfujj, perverz.)
A virtuális valóság készítője, a multicsilliárdos J. D. Halliday a halála napján közzétett egy videót, amiben bejelenti, hogy az első játékos, aki megfejti a 3 szintből álló rejtvényét, és eljut a programozott világok milliárdjainak egyikén elrejtett Húsvéti Tojásához (Easter Egg) az megörökli az egész felhalmozott vagyonát, valamint az OASIS és a cége, a GSS feletti tulajdonjogot.
Így a hajsza megindult. A tojás vadászai pedig hamarosan megkapták a nyest becenevet.
Azonban nem csak a Wade-hez hasonló, magánélettel nem rendelkező kockák erednek a Tojás, a pénz és a hatalom nyomába, hanem a GSS riválisa, az IOI mammutcég is, akik azért akarják megszerezni a virtuális valóság feletti tulajdonjogot, hogy a saját szájuk íze szerint átszabják azt. A szolgáltatást havidíjassá tennék, minden létező felületet teleszarnának reklámspammekkel, és azt a világot, ahová az egyszerű kisember is elmenekülhetett az élete nyomora elől, egy, csak a gazdagoknak hozzáférhető, erősen kontrollált és lebutított, gagyi vidámparkká változtatnák. Ezt pedig a kockák nem hagyhatják.


Wade (némi szerencsének, plusz a hatalmas tudásának hála) hamarosan megfejti az első szint rejtélyét, és ezzel egy csapásra világhírű (és gazdag) lesz. Ezáltal pedig nem csak az elit nyestek erednek a nyomába, hanem az IOI egyformára szabott avatárkatonái, a Hatosok is. Viszont a valódi Wade is veszélybe kerül, nem csak a virtuális Parzival. Minden bizalmát a valóságban soha nem is látott ellenfeleibe/barátaiba kell vetnie, és össze kell fognia velük, ha túl is akarják élni ezt az egészet.

A történetről tovább nem is mesélek, nem akarok spoilerezni. De annyit elárulhatok: EPIC!

A grandiózus sztori mellett azonban a könyv legnagyobb erénye a részletekben rejlik. Clint annyi apró pop- és technokulturális utalást, fricskát, hintet és easter egget rejtett el a könyvében, hogy a keményvonalas gíkek és nördök valószínűleg a gatyájukba fognak élvezni a könyv felénél. Még az én kis fekete szívecskémet is sikerült megdobogtatnia, amikor olyan apróságokat találtam, hogy felmerült bennem: „Én értem ezt az utalást, de más nem biztos.” Mindezt úgy, hogy én csak egy aprócska closeted geek vagyok, mérsékelt tudással a fanboyizmus legtöbb ágát illetően. A könyvet még úgy is rettenetesen élveztem, hogy biztos vagyok benne; az utalásoknak valószínűleg a felét se értettem meg. (A másik felének a negyede is csak a Youtubnak hála van meg. Khm... Burakku Doragon). De a mecha-fight, és az Ultramanes jelenetek még így is kellemesen legyezgették az animéken felnőtt lelkemet, pedig óriásrobotos-harcolós sorozatot nem is néztem.

ready_player_one_by_lerms-d51yrzj.jpg

Mindent összevetve a Ready, Player One!, amelynek nagyon okosan nem adták az Egyes játékos, készülj! címet (pedig ez a sor szerepel a könyben) az egyik legjobb könyv volt, amit a 2012-es évben olvastam. Sőt, talán a legeslegjobb. De azt valószínűleg csak azért mondom, mert a kis utalásaival igen mélyre lopta magát a szívembe.
A könyv mindenképpen öt csillagos. Ha pedig a 403-as oldalt a 405-ös követte volna, akkor hat csillagot adnék rá.

Rémlik, ugye? 404 - A keresett oldal nem található.
Sajnos erre nem gondoltak a kiadónál, pedig ez feltette volna az egészre a koronát.

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi amerikai Ernest Cline Agave Könyvek

A bejegyzés trackback címe:

https://rosskonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr544985809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása