Ross szabados könyvesblogja

A blog címe becsapós, ugyanis nem rossz könyveket tartalmaz, hanem Ross által olvasott könyveket. Nemmindegy! Kérdés, óhaj, sóhaj, anyázás: rosskonyvek@gmail.com

Friss topikok

2012 - Top 10

2013.01.01. 12:55 RossG.

Itt az új év, így hát ideje visszatekinteni a 2012-es évre.
Arra gondoltam, összeállíthatnék egy Top 10-es listát az év során olvasott könyveimből. Mivel 168 könyvet olvastam, (vagy legalábbis ennyit sikerült befejeznem) úgy véltem, ezt a feladatot röhögve teljesíteni fogom.
Aztán szembesültem vele, hogy pont az olvasásaim nagyságánál fogva nehéz a helyzet. Ugyanis ezek között annyi volt a jó könyv, hogy eleve nehéz kiemelni 10 legjobbat, de hogy aztán ezeket még egymáshoz viszonyítva sorrendbe is rendezni... brrr... nehéz feladat.
De végül sikerült egyfajta listát összeállítanom. Legalábbis megpróbáltam.

10. Csonka Mihály élete és világképe


covers_53561.jpg

A tavalyi év egyik érdekes felfedezése volt ez a kötet.
Csonka Mihály, a kiskunhalasi tanyagazda valamikor a 19. század végén született. Leélt egy meglehetősen mozgalmas életet, öregkorára pedig némi biztatásra (nem emlékszem pontosan, hogy milyen rokona volt néprajzkutató, aki feltüzelte) belevágott, hogy megírja az emlékiratait. A több ezer oldalas kéziratból Romsics Ignác válogatott össze egy körülbelül 320 oldalas összeállítást, ami hűen tükrözi a magyar parasztság végnapjait. A bácsinak pedig zseniális a stílusa, én legalábbis nem gondoltam volna, hogy egy néprajzi gyűjteményen ennyit fogok szórakozni, még ha a második világháborús hadifogságról szóló részek nem is érdekeltek annyira, mint a paraszti élet bemutatása.
Mindenesetre határozottan jópofa írásmódja volt az öregnek.

"Hát bizony, mikor fiatal az ember, hamar telidudálja az asszonyt, ha nem vigyáz. Pedig igen egyszerű orvossága van annak, hogy ne legyen baba. Ne feküdj az asszony mellé! És ha már odafeküdtél, nem mássz rá! És ha már rámásztál, ne tedd bele! No de mi lesz akkor? Hát majd az asszony beleteszi. Így aztán te ártatlan vagy, téged nem hibáztathat az asszony, mert ő akarta."


Az egyes szám első személy, illetve a saját élmények sokkal közelebb viszik az olvasót a régiek mindennapjaihoz, mint ha egy Budapestről levetődött kutató csak úgy hallomásból összeírogatna ezt-azt a parasztság életéről. Csonka Mihály visszaemlékezései azonban a személyes hangvételüknél fogva sokkal érdekesebbé teszik az egész korrajzot.

"Disznótorkor készült a jó öreg hasahúsból a töltött káposzta, ami nem rossz csemege ám. A magyar ember kedvelt és világhírű töltött káposztája az étkek fejedelme, amelyet más nemzet alig ismer, csak mi magyarok. Büszkék is lehetünk reá, mert megérdemli. Minden nemzetnek van egy külön megszokott étke, ami ő szerinte kitűnő és híres. De nekünk magyaroknak többféle olyan étkünk van, ami világhírű, és máshol nem is készítik, mert nem tudják a buták, hogy mi is az a jó. Itt van a híres szegedi halpaprikás. Melyik nemzet eszik ilyent? Talán egyik sem, mert a paprikát nem szeretik. A nélkül pedig semmi íze sincs. Azután jön a híres magyar túrós csusza és túrós lepény, amelytől csakúgy nyalja a száját az ember, ha jóllakott vele. Hiába, nincs a magyar konyhának még egy párja az egész világon."

Az öreg néha még a finomkodásokat is mellőzte, ami pedig jó magyaros mellékízt adott az egésznek.

"Úgy éjféltájban aztán abbahagyták a fonást, elrakták a rokkákat, és most jött a tánc. Persze volt ám bor is, éspedig nem kevés. Ittak, ettek, víg volt a társaság, nem olyan búrabaszott, mint ma."

Az eltelt idő következtében néha persze nem lehet feltétlenül azonosulni a bácsi olykor kissé vaskalapos nézeteivel. Például amikor azt fejtegeti, hogy a nadrágba bújt nő az egy olyan ronda jelenség, mint a medve, amikor két lábra áll. Az ilyen apróságoktól eltekintve azonban ez egy igen színes olvasmány volt, dokumentumokkal, fényképekkel, és különböző egyéb mellékletekkel kiegészítve. Egyszer talán lesz annyi pénzem, hogy megvehessem magamnak otthonra, a polcra.

9. A tenger katedrálisa


covers_6883.jpg

Eléggé kedvelem Ken Follett művét, a Katedrálist. Épp utánaolvastam a kötetnek, amikor egy kommentben valaki ajánlotta egy spanyol szerző hasonló témájú regényét, amelynek cselekménye szintén egy katedrális építése körül forog, szintén a középkorban, csak épp Spanyolországban. Utánanéztem hát, majd ki is kölcsönöztem a könyvtárból.

IldefonsoFalcones.jpg
Hogy a spanyol ügyvéd regénye jobb-e, mint a Katedrális, azt nem tudom megítélni, nekem mind a két könyv nagyon tetszett. A  méretei ellenére (kisebbfajta kódex, ha kupán vágnak vele, már a szele is leterít) érdemes elolvasni Arnau Estanyol, a szegény rakodómunkásból sikeres üzletemberré váló férfiú történetét, amely végigkíséri a barcelonai Santa Maria del Mar katedrális építését. A katedrális érdekessége, és ami az egész könyv alapszituációját adja, az az, hogy a székesegyház főleg a hívők adományaiból épült. Aki pedig nem tudott anyagiakban hozzájárulni, az fizikai munkával segített. Önkéntesek egész serege hurcolta a rettenetes köveket a saját hátán az építkezéshez, hozzájárulva egy olyan monumentális épület felhúzásához, amely valószínűleg ledermesztette a középkor emberét.
Ezeknek a kőhordóknak az emlékét a mai napig őrzik a főbejárat ajtaján látható figurák. Egy ilyen figura szerepel a könyv borítóján is.

200px-Bastaixos.jpg


Persze én szeretem a történelmi regényeket, de ez még a szokásosnál is jobban lekötött. És bár áprilisban olvastam, még most is elég sok részletére emlékszem tisztán, ami nálam azt jelenti, hogy ez a könyv tényleg megérdemelte az értékeléskor ráadott öt csillagot.

8. Alkonyi őrség

 

covers_1803.jpg

Szergej Vasziljevics Lukjanyenkoval már akkor összebarátkoztam, amikor még csak egy portrét láttam róla. Megtermett jóember arcszőrzettel, aki pipázik...? Jé, hisz hasonlítunk! (Egy kicsit...)
Ez máris jól kezdődik.
1266.jpg

Ez persze még semmit sem jelent az írói képességeire nézve, így nem igazán tudtam, mit várjak, amikor belevágtam az Őrség (akkor-még)tetralógiába.
Azt kell mondjam, kellemesen meglepődtem. Egy akciódús, orosz urban-fantasyt kaptam, vámpírokkal, mágusokkal, alakváltókkal, átkokkal és mindenféle más finomságokkal megfűszerezve. A hangulat magával ragadó, bár azt be kell látnom, hogy a történet kissé hullámzó. Vannak benne nagyon ütős részek, de helyenként leül a cselekmény, és a második kötet sem épp valami hatalmas durranás, aminek megírásába belevont egy másik írót, Vlagyimir Vasziljevet is. Nem biztos, hogy kellett volna. 
A harmadik kötet azonban, az Alkonyi Őrség, úgy ahogy van, a falhoz kent. Jóformán egyhuzamban, egy nap alatt olvastam ki az egészet.
Vámpírok az űrben? Meg vagyok főzve.


A sorozat ötödik (háromésfeledik) részét, amit Lukjanyenko közreműködése nélkül, a második kötet társszerzője követett el, nyugodtan el lehet felejteni. (Kijevi banda. Pfujj.)
Ellenben úgy hallottam, már meg is jelent a hatodik (ötödik!) kötet, ami már szintén Szergej tollából származik, és így talán sikeresen el fogja feledtetni velem Vlagyimir Vasziljev ámokfutását..
Egyetlen szó: KELL!

 

7. Amerikai Istenek

 

covers_178896.jpg

Neil Gaimantól előzőleg csak a Csillagport olvastam, ami ugyan jó volt, de hát leginkább csak egy mese. Így nem igazán tudtam, mit várjak az Amerikai Istenektől. Persze sejtettem, hogy komplexebb történetet fogok kapni, de hogy mennyire, az még így is meglepett.
A különböző mitológiák isteneit, démonait, manóit zseniálisan szerkesztette bele az amerikai világba, az imádattal "működő" istenek rendszerét pedig nagyon jól kidolgozta. Bele sem merek gondolni, milyen komoly kutatómunka állhat az egész mögött. A régi és az új istenek szembenállása ötletes, a cselekmény (iz)(moz)galmas, a harc epikus.
A fő történetszálat közbeékelt, novellaszerű epizódok szakítják meg, amelyek elősegítik, hogy sokkal jobban megértsük és átlássuk ezt a világot, valamiért azonban mégsem szippantott magába ANNYIRA, mint ezt elvártam volna egy ilyen könyvtől.
Azt mindenesetre megállapítottam, hogy Gaiman jól ír. 
A Top10-es listámba nem is annyira biztos, hogy bekerült volna, (vagy legalábbis nem ezen a helyen) ha nem lenne megszórva az egész könyv apró, szórakoztató epizódokkal, amiktől majd' leborultam a székről. Mint például amikor Árnyék talál egy beszélő hollót, és Poe-val kezdi szívatni. Kevés sikerrel. 


Sohamár.png
Azt hiszem, újra lesz ez még olvasva.

6. Az ember könyve


covers_179440.jpg

Markovics Botond elkövette azt a súlyos hibát, hogy magyarnak született.
Ha csak egy csöpp esze van, akkor valóban Brandon Hackettként jön a világra, egy legalábbis USA szintűen fejlett országban. Ha ugyanis így tett volna, akkor Hollywood legmenőbb producerei jelenleg egy mocskos, vérrel borított arénában marcangolnák egymás torkát a filmes jogok megszerzéséért. - írtam a könyvről 5 hónappal korábban.
Ugyanezekkel a mondatokkal aztán később, kissé átszerkesztve máshol, például egy könyves blogon is találkoztam. Örvendetes, hogy lopják az ötleteimet, nadeazért....
A lényeg: Botond könyve nagyon bejött.

MB407778_1.jpg


Egy idegen faj képviselői 3000 embert ragadnak el a Föld különböző részeiről egyazon pillanatban. Attilát, a magyar fiút épp kutyasétáltatás közben. Az emberek egy tágas, mezőszerű teremben találják magukat az űrhajó belsejében. Mire észbe kapnak, már maguk mögött is hagyták a Naprendszert.
A falakból nyomás hatására víz folyik, a padlózat fogyasztásra alkalmas, alapvető szükségleteik el vannak hát látva. Minden más tárgy, amely körülveszi őket, a Földről származik, és az emberekkel együtt került fel az elragadás pillanatában. Megpróbálnak hát valamiféle közösségbe rendeződni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aztán megjelennek az idegenek, és szép lassan kiderül, mire is kellenek nekik az emberek, illetve pontosabban a génjeik.
Ennél többet nem is nagyon írnék, az alapfelvetés ugyanis nagyon érdekes, a megvalósítás pedig olyan csavaros, hogy néha csak a fejemet kapkodtam. Az idegenek célja olyannyira eredeti, hogy még csak hasonlóval sem találkoztam soha. Úgyhogy erre tényleg azt mondom, hogy ne ismertetőből tájékozódjatok, hanem olvassátok el a könyvet!


A könyv, azon túl, hogy az elsők között szereztem meg, és így dedikálásom is van benne a szerzőtől, azért is került a kedvenceim közé, mert zseniális Brandon Hackett azon kevés írók közé tartozik, aki nem fél lábbal taposni az olvasói konvenciókat, és szembemenni az általános elvárásokkal. Én legalábbis azt tapasztaltam, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy én azt vártam, márpedig kevés dolog tud jobban felbosszantani, mint ha előre ki tudom számítani a fordulatokat.
És nincs happy end...
Istenem... Botond meg merte tenni... NINCS HAPPY END!

 

5. A rátóti legényanya

 

covers_1199.jpg

Schwajda György már két éve nincs köztünk, alig hiszem azonban, hogy egyhamar el lehet majd felejteni. A színházi- filmes- és drámaírói munkássága mellett például ennek a könyvnek köszönhetően.


A rátóti legényanya abszurd népmese, egy rátótiáda, amelynek alaptétele körülbelül annyi, hogy van egy idiótákkal telezsúfolt falu, ahol mindenkit Bélának hívnak, kivéve a Józsit, akit emiatt le is néznek. A kissé számkivetett Józsival aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Úgy maradt.
Bekapta a legyet.
Béka nőtt benne.
Kicsírázott.
Megesett.
Kovász került a cipójába.
Bohóc van a fiókban.
Bruttósítva lett.
De ne cifrázzuk. Szóval a Józsi gyereket vár egy lánytól.
A falunak persze a háta közepére se kell a csoda (a pap szerint pedig de) és ebből van a kavarodás.

Megvan az, amikor úgy röhögtök, hogy már nem is jön kis hang, csak tapsoltok, mint egy retardált fóka? Na én egy hasonlóan megkoreografált táncot adtam elő a könyvecske olvasása közben.
A zsúfolt buszmegállóban.

A filmváltozatban hiába játszanak olyan legendák, mint Kállai Ferenc, Pogány Judit, vagy Garas Dezső, az az igazság, hogy a könyvnek a nyomába sem ér. 


4. Biff evangéliuma

 


covers_1451.jpg

Mondhatni, ateista vagyok.
Elég kritikusan viszonyulok a Bibliához, mint jelenséghez. Úgy vélem, lehet értelme, amíg útmutatóként működik az egyén jobbá válásához, ugyanakkor a tapasztalat az, hogy a gyakorlatban sok esetben nagyon nem ez történik.


Ha tetszik, ha nem, a Biblia csak egy könyv. Ugyan a neve azt jelenti, hogy A könyv, ugyanakkor ez mégis csak egy emberek által készített, emberek által összeállított, és emberek által értelmezett könyv. Egy válogatás eredménye, amely szintén csak emberi (és egyházi) kritériumok által eredményezte végül azt a formát, ahogy a Bibliát ma ismerjük.
És ehhez képest megdöbbentő, hogy még ma is, a 21. században, még mindig vannak, akik teljesen meg vannak győződve róla, hogy személyesen az Isten, vagy a Szentlélek írta a Bibliát az ő két kis szárnyacskájával, aztán csak ledobta a Földre a végleges formájában, körülbelül úgy, mint Ryuk a Death Note-ot. És mint ilyen, abszolút és megmásíthatlan igazságokat tartalmaz
Ez sajnos nem vicc.
Ami engem illet, jobb szeretem az olyan vallásmegközelítéseket, amelyek reálisabb szempontból vizsgálják a Biblia, illetve a keresztény vallás keletkezésének történetét. (Fogság.)
Vagy pedig épp ellenkezőleg, egy olyan kicsavart, profán szemszögből, mint teszi azt Christopher Moore, Biff száján keresztül.

Chrismoore.jpg
Moore könyvében Lévit, aki Biff néven is ismeretes, jelenkorunkban feltámasztja egy angyal, és egy feladattal bízza meg: Írja meg a legjobb barátja történetét, aki később Jézus Krisztus néven vonult be a történelembe. Pótolja ki a hiányzó éveket, mindezt persze a saját szemszögéből.
A szoknyavadász, kelekótya, ám végtelenül hűséges Lévi (Biff) pedig hozzá is lát, hogy egy hotelszobában papírra vesse a saját evangéliumát. Mentesen mindenféle finomkodástól és később kialakult dogmától, valamint olyan profán stílusban, ami Biffre egész életében jellemző volt.
A gyermekként gyíkokat feltámasztó, később kung-fu mesterré váló, kávéfüggő, jetivel haverkodó, részegen nyulakat ölelgető Józsua története az egyik legzseniálisabb volt, amivel biblikus témában találkoztam. Sajnos csak kölcsönkönyvként volt nálam, de egyértelmű, hogy kell otthonra a polcra.
Az pedig, hogy a könyv egy érdekes szituációba is belesodort, külön a kedvencek közé emelte. Ha itt lesz az ideje, erről egy külön post fog születni.

3. Kardok vihara

 

covers_32209.jpg

A Trónok Harca első kötetét még valamikor 2010 végén, vagy 2011 elején kaptam kölcsön egy haveromtól, hogy olvassam el, mert hogy az mekkora királyság.
Félre is tettem, hogy na majd valamikor nekilátok, ám amikor rátévedt a pillantásom, mindig elborzadtam, hogy "Úristen, ez milyen vastag, és milyen kis betűkkel, erre rá fog menni vagy két hetem." Aztán mivel a könyvtári könyvekre folyamatosan ketyegett a határidő, és nincs az az isten, hogy egyszer le tudjam nullázni a könyvtárból nálam lévő könyvek számát, így a Trónok Harca egyre csak halasztódott. (Még jó, hogy a haverom azt mondta, viszonylag korlátlan ideig lehet nálam, már ha egyszer viszont fogja látni, és nem így tervezek könyvet szerezni a gyűjteményembe.)

Mivel éreztem, hogy már igencsak pofátlanság évekig magamnál tartani egy kölcsönkönyvet, feldobtam a listámra, amit Lobo várólistacsökkentős kihívására készítettem. Így rá voltam kényszerítve, hogy a határidőn belül elolvassam.
Ezt követően pedig a fejemet vertem a falba, hogy én ezt ilyen sokáig halogattam.
Bárki bármit mond, a Télapó, George R. R. Martin nagyon jól tud írni.


IMG_2346 - copiaj.jpg


Gyorsan be is szereztem a sorozat többi kötetét, és bár 2012-ben csak a harmadik könyvig jutottam, azt kell mondanom, tényleg a legjobbak között van, amit fantasy kategóriában olvastam. (Meg amúgy is.)

Két negatívumot tudnék kiemelni:

  1. Martin papa kezdi túlírni a világot, és félek, hogy még jobban bele fog bonyolódni a cselekményszálakba, mint eddig.
  2. Biztosra veszem, hogy túlvállalta magát, és azelőtt el fogja vinni az időskor és/vagy a kövérség, mielőtt befejezné a Magnum opusát.

A Jég és Tűz dala ciklusról nem is nagyon írnék, mivel az HBO-s sorozat hihetetlen népszerűségének hála az alapsztorival igen könnyen és gyorsan tisztába lehet jönni. A könyvről pedig valószínűleg kismillióan írtak már. Így (a fantasztikus történetszövésen kívül) csak egy dologgal indokolnám meg, miért került a sorozat harmadik kötete a Top10-es listám harmadik helyére:
Kedvelem, ha pofán vág, ahogy hullanak a főszereplők.

2. A Fantom

 

covers_12419.jpg

Adva van Gaston Leroux világhírű története, Az operaház fantomja, amit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, az Andrew Lloyd Webber-féle musicalnak, vagy a 2004-es filmváltozatnak hála. De készült belőle némafilm, képregény, rajzfilm, és még ki tudja még mi minden. A Fantom tehát sokak fantáziáját beindította. 


Az eredeti történet cselekménye szerint a párizsi operaház alagsorában él egy álarcos lény, aki marionettbábként rángatja az operaház igazgatóit, saját páhollyal is rendelkezik, és a háttérből gyakorlatilag ő irányítja a neves műintézményt. Legalábbis képes elérni, hogy a tehetséges, ám fel nem fedezett Christine Daaé reflektorfénybe kerüljön, szembehelyezve őt egy sikeres dívával.
A Fantom kivételes zenei tehetség, így sikerül elhitetnie a naiv lánnyal, hogy ő a zene angyala, akit halott édesapja küldött le a mennyekből, hogy egyengesse az elárvult lány útját. Az énekleckék alatt azonban a Fantom beleszeret a lányba, és amikor felbukkan annak fiatal, jóképű és tehetős gyermekkori szerelme, a deformált arcú szörnyeteg elrabolja a lányt.

Leroux regényéből nem sokat tudunk meg Erikről, a Fantomról. Csupán néhány információmorzsát ejtenek el róla a különböző szereplők. Miszerint:

    1. Zenei őstehetség, emellett angyali hanggal rendelkezik.
    2. Az anyja sosem szerette, az első dolog amit kapott tőle, egy maszk volt.
    3. Gyerekkorában cigányok között nevelkedett.
    4. Megjárta a közel-keletet, ahol kínzókamrát épített a helyi uralkodó kegyetlen feleségének.
    5. A Perzsa megmentette az életét.
    6. Valamiféle köze volt az Operaház megépítéséhez.

Ezeken túl Erik alakja jobbára homályban marad. A cselekmény a Fantom, Christine Daaé, és Raul Chagny vikomt szerelmi háromszöge körül forog.
És itt lép be a képbe Susan Kay.

susank.jpg

Az 1952-ben született brit írónő Leroux regényének olvasása közben elégedetlenül állapította meg, hogy Erikről szinte semmi sem derül ki, holott egy olyan érdekesen ambivalens egyéniség, mint a Fantom, ennél sokkal többet érdemelne. Nagyon érdekelte volna, milyen élettapasztalatok változtatták ezt a pusztán csak szeretetre vágyó embert egy szívtelen szörnyeteggé, aki még a tömeggyilkosságtól sem riadna vissza, hogy megszerezze az áhított nőt.
Aztán rájött: Ha ilyen könyvet akar olvasni, azt neki magának kell megírnia.
És milyen jó, hogy megtette!

A Fantom című regény a Leroux történetében elejtett információmorzsák alapján teljesen kitölti a mindenféle hézagokat Erik élettörténetében. Egy olyan hátteret kapunk, ami teljesen más megvilágításba helyezi ezt a figurát. Megismerjük a gyermekkorát, az anyját, aki rejtegeti a világ elől szörnyszülött gyermekét, a szökését, a cigánytáborbeli életét, a fiatalságát, azt, hogyan lesz belőle kivételes tehetségű építész, olvashatunk a közel-keleten eltöltött évekről, barátságáról a Perzsával, visszatéréséről Párizsba, valamint a kommün alatt eltöltött évekről, és megtudjuk, hogy küzdötte fel magát jól menő, ám csak a háttérben mozgó építészvállalkozóvá, akinek még a készülőfélben lévő Párizsi operaház munkálataira is sikerült rátennie csontos kezét. A regény végén pedig elérkezünk a Leroux-féle eredetihez, és Kay adaptálásában, Erik szemszögéből is végigkísérhetjük a mára már legendássá vált eseményeket.

A modern feldolgozásokban a Fantom általában egy szívdöglesztően jó pasi, akinek csak az arca egy elenyészően kis százaléka csúnya, ezért visel ilyen feles, vagy háromnegyedes maszkot. (Hű de borzalmas, el is kell bújni miatta a föld alá, igen...)
Ezzel szemben Kay meri annak ábrázolni Eriket, ami valójában: Egy két lábon járó, orr nélküli, csontvázszerű "élőhalott", akinek leírhatatlan rusnyasága kivétel nélkül minden egyes embert elriaszt.

Erik vs Erik.pngLink 1 Link2

in_persia_by_muirin007-d4xwprf.jpg

Egyszerűen zseniális volt ez a könyv. Nem véletlenül van 98%-ra értékelve a molyon.
Szereznem kell belőle egy antikvár példányt.

1. Ready Player One

 

covers_213325.jpg

És elérkeztünk a toplista tetejére. Vagy aljára. Ahogy vesszük.
Dopergés... taraparararara.... izé... naszóval értitek. Megvan a győztes.

A Ready Player One egy utolsó pillanatos olvasás volt, nem is gondoltam  volna, hogy bele fog férni 2012-be. Ennek ellenére képes volt (ha csak egy icipicivel is) letaszítani a Fantomot a trónjáról.
De erről most többet nem is írok, ugyanis a következő blogbejegyzés teljes egészében erről a könyvről fog szólni.

Most pedig, hogy görcsöt kapott az ujjam a sok gépeléstől, megyek vissza olvasni. Haladni kell a 2013-as olvasmányokkal is.

Szólj hozzá!

Címkék: lista

A bejegyzés trackback címe:

https://rosskonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr654987237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása